Kelemen Árpád

Kelemen Árpád
Életrajzi adatok
Született	1932. november 20. Kajántó
Elhunyt	1997. február 2. (64 évesen) Kolozsvár
Ismeretes mint	villamosmérnök feltaláló
Nemzetiség	magyar
Állampolgárság	román
Iskolái	Bukaresti Egyetem
Pályafutása
Szakterület	villamosmérnök
Kutatási terület	villamosmeghajtás, léptető- és aszinkronmotorok vezérlési rendszere
Munkahelyek
Kolozsvári Műszaki Egyetem	egyetemi tanár

Kelemen Árpád (Kajántó, 1932. november 20. – Kolozsvár, 1997. február 2.) villamosmérnök, egyetemi tanár, műszaki feltaláló, szakíró, RMDSZ-tisztségviselő.

Életútja

Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte (1951), két főiskolai diplomáját a bukaresti egyetem energetikai, ill. matematika–fizika karán szerezte (1956). Tervező energetikusként dolgozott Bukarestben (1956–58), majd a Kolozsvári Tervező Intézet munkatársa (1958–64); 1960-tól a kolozsvári műegyetem elektrotechnikai karának tanára, 1976-tól dékánja, majd tanszékvezető egyetemi tanár.

Előadásainak tárgya a fizika, majd a villamos meghajtások automatizálása. A műszaki tudományok doktora (1970), címét elismerte az Erlangen–Nürnberg-i Egyetem is, ahol Humboldt-ösztöndíjasként végzett kutatásokat. Tudományos és didaktikai munkája mellett fontos gyakorlati megvalósítások fűződnek nevéhez: a kolozsvári trolibuszvonalak egyenirányító központjának, az Unirea és Tehnofrig gépgyárak energiaellátó rendszerének s a város önműködő közlekedésirányító berendezéseinek terve. Doktorátusi vezető (1977), a doktori diplomák legfelsőbb bizottságának tagja (1982).

Érdeklődésének előterében a villamos meghajtás, léptető- és aszinkronmotorok vezérlési rendszere, valamint a teljesítményelektronika állt. Kolozsvárt megalapította az ország első mikroüzemét, ahol léptetőmotorokat gyártottak. Kutatásainak eredményeként születtek meg a romániai léptetőmotor-családok prototípusai; elkészítette a ROBOPAS nevű első saját léptetőmotorokkal felszerelt robotot, mely az 1982-es Bukaresti Nemzetközi Kiállításon került bemutatásra.

Kutatásainak eredményeit száznál több tudományos dolgozatban közölte hazai (Revista "Automatica și electronica", Revista "Energetica", Buletin Științific–Institutul Politehnic Cluj-Napoca) és nemzetközi szakfolyóiratokban, így a budapesti Elektrotechnika hasábjain. Meghívottként előadásokat tartott és adott közre Aachen, Mainz, Braunschweig, Stuttgart műegyetemein, Oxfordban és Cambridge-ben, a londoni és bécsi műegyetemen, az USA több egyetemén, valamint amerikai, angol és német cégeknél (köztük a General Electric–Schenektady, Siemens, Volkswagen, Mercedes, Telefunken, Philips műveknél).

Számos nemzetközi energetikai konferencián vett részt (Bécs, 1976; Düsseldorf, 1977; Brüsszel, 1978; Genf, 1979; Athén, Stuttgart, 1980; Budapest, 1982; Lausanne, Zürich, 1983). Tagja volt a Brüsszeli Nemzetközi Találmányi Bizottságnak és az Európai Fiatal Kutatók Versenyzsűrijének. Majd félszáz találmányát szabadalmazták Romániában, közülük jó néhányat külföldön is (USA, NSZK, Svájc, Anglia, Belgium, Ausztria, Olasz- és Franciaország). Tagjai közé választotta a New York-i Tudományos Akadémia.

1971-ben két aranyérmet nyert találmányaival: a Találmányok Brüsszeli Világkiállításán és a Nürnbergi Európa Kiállításon. Ugyanitt megkapta az Európai Tudományos Tanács oklevelét "A legeredményesebb feltaláló" címmel. 1979-ben szakértői sorába választotta az ENSZ három bizottsága: az UNESCO, az UNCTAD és a WIPO.

Román nyelvre fordította és kiegészítette Kovács Károly Pál magyar akadémikus egy villamos gépek tranziens folyamatairól szóló munkáját Analiza regimurilor tranzitorii ale mașinilor electrice címmel (társfordító Imecs Mária, 1980). Az elektronika – múlt és jövő c. gyűjteményben (Korunk Füzetek 2. Kolozsvár, 1983) Számítógép-nemzedékek c. dolgozatával szerepelt.

Kötetei (válogatás)

• Motoare pas cu pas (társszerző M. Crivii, 1975);
• Acționări electrice (1976, 1979);
• Mutatoare (statikus áramirányítókról; társszerző Imecs Mária, 1978); *Sisteme de comandă și reglare incrementală a poziției (szakaszos helyzetet szabályozó rendszerekről; társszerző Benjamin Kuo–USA, M. Crivii és V. Trifa, 1980);
• Mutatoare, aplicații (statikus áramirányító-alkalmazásokról; társszerző Imecs Mária, G. Titz és I. Matlao, 1981);
• Electronică de putere (társszerző Imecs Mária, 1983. Magyarul Teljesítmény-elektronika címmel).

Társasági tagság

• Magyarok Világszövetsége Országos tagja

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  

További információk

• Somlyai László: Egy elveszett bőröndtől az aranyéremig. Előre 1971. július 9.
• Rostás Zoltán: Az ember fontosabb, mint a gép. A Hét, 1972/28. (ugyanez a Román Televízió magyar adásában 1972);
• Rostás Zoltán: Húsz találmány és egy farmernadrág. A Hét Évkönyve, 1978. 204–06.
• Panek Zoltán: Kajántói impulzusok. Igaz Szó, 1975/4.
• Kolozsi Tamás: Dr. Kelemen Árpád. Új Élet, 1975/12.
• Kassay Miklós: "Technikai egyéniségekre van szükségünk". Korunk Évkönyv, 1977. 189–95.
• Virgil Lazăr: O competiție foarte strînsă cu mari școli electronice din lume. Flacăra, 1980. december 18.
• Lászlóffy Aladár: Tudat, tudás, etikum. Előre, 1981. ápr. 5.
• Csép Sándor: Kajántótól a világhírig. Tévéfilm a Román Televízió magyar adásában, 1981. ápr. 6.
• Nádas Péter: Robot készült a műegyetemen. Riport. Igazság, 1982. május 8.
• Szükség van a mikroelektronikára. Patrubány Miklós beszélgetése Kelemen Árpáddal. Művelődés, 1983/4.
• Kelemen Árpád pályája (szerk. Köllő Katalin, Ferencz Zsolt), Kolozsvár Társaság – Komp-Press Kiadó – Korunk, Kolozsvár, 2013

Kapcsolódó szócikkek

• Műszaki irodalom Erdélyben